Törvények




старонка5/7
Дата канвертавання24.04.2016
Памер215.02 Kb.
1   2   3   4   5   6   7

Eskü, tanúbizonyság, tudományvétel


Eskü: a fél állításának az istenre történő hivatkozással történő megerősítése. A tanúbizonyítás a 13.sz végéig alaki, pusztán a fél melletti tanúságtétel volt. A tanúkat a fél bírói felhívásra vitte magával a bíróság ill. hiteleshely elé. A tanúbizonyítás értékét a tanúk száma és minősége szabta meg. A bíró annak ítélte oda az esküt, akinek bizonyítását jobbnak tartotta. Egyenlő érték esetén alperes javára. Bűnügyben ált. az alperesé volt a bizonyítás joga. A fél és tanúi által letett eskü perdöntő volt. 13.sz- ban már háttérbe szorult.

A tudományvétel: az eskü alapjául szolgáló anyagi tanúbizonyítás az Anjouk reformja alatt vált általánossá. A tanút igazmondásra esketve vallatták a releváns tényekre vonatkozó tudomása felől.

Egyszerű tudományvétel: egyszerű tudományvételre rendszerint a pert megelőzően, a felperes kérelmére került sor. A tudakozást királyi vagy nagybírói parancslevéllel felhatalmazott királyi ill. hiteleshelyi emberek végezték. A kiküldöttek a tanúkat titkon vagy nyiltan is kihallgathatták. A hiteleshely erről egy bírónak címzett jelentést készített. A felperesnek ált 3 tudományvételről felvett jelntést kellett beszereznie.

Köztudományvétel: a bíró a per során, az egyik vagy mindkét fél kérelmére rendelte el. Ellenfelének fel is ajánlhatta. 15. Sz-ig csak a kúria, utána a vármegye tvszéke is elrendelhette. Ezt a felek vagy képviselőik jelenlétében a felek részére külön-külön kiküldött hiteleshelyi emberek végezték. A tanúzási képességre a rendi állás is befolyással volt, nem nemes nemessel szemben nem tanúskodhatott. A fel-és alperesi tanúkat egyenként hallgatta ki. A hiteleshelyi jelentést a felek zárt formában kapták kézhez. A köztudományvételhez gyakran szemle is járult.

Bírói közgyűlésen és kikiáltott közgyűlésen végrehajtott tudományvétel: a vármegye főispánja tudományvételt rendelhetett el. A panaszló miután ügyét előadta, a bíró által vallomástételre hívhatta fel, akik az ügyről tudomással bírtak. A felszólítottak csak akkor voltak hivatottak az igazságot kimondani, ha előzetes tanácskozásuk eredményeképpen a fél állítását egybehangzóan megerősítették vagy tagadták. A tudományvételeket követően az alperesnek kellett esküvel tisztáznia magát. Ha a felperes keresetét három egyszerű tudományvétellel erősítette, az alperes teljes értékű esküre volt köteles. A leteendő eskü értéke a pertárgy értékétől függött. A fél az esküt a magával vitt eskütársakkal tette le. Számuk az eskü értéke és rendi állásuk szerint alakult. Eskütársak- ffi mellett csak ffiak, nők mellett nők is, nemes mellett csak nemességüket igazolt érett korú becsületes személyek lehettek. Az eskünél bizonyságlevelet állítottak ki.

Szó szoros értelemben vett tanúbizonyítás:

A fél önálló bizonyítással is élhetett. Tehát a felek maguk állították tanúikat a hiteleshely elé. A megesketett tanúkat felük vagy képviselője jelenlétében hallgatták ki.

Oklevél, oklevélbizonyítás: a perben bizonyító erővel csak a hiteles pecséttel ellátott eredeti vagy átírt oklevél bírt. Kezdetben csak a királyi pecséttel ellátott oklevél számított közhitelesnek, később a bíráskodó országos méltóságoké is. A vármegyék kiadványai csak helyi hitelességgel bírtak.

Az átirat csak akkor nyert teljes hitelt, ha a király olyan hatállyal ruházta fel mint az eredetit. A hiteles személy hiteles átiratokat tvkezési nyolcadokon adhatott ki. Oklevélben bizonyítani minden perben lehetett. Az oklevelet az volt köteles felmutatni, aki a perben arra hivatkozott. Ha az oklevél más kezén volt, a családtag idézés útján követelhette annak kiadását. Ha hiteleshely őrizte, királyi parancs útján lehetet kérni annak kézhez adását.

Akkor nem volt valódi az oklevél:

A, ha nem a kiállítótól származott

B, ha a benne foglalt tényállítások nem feleltek meg a valóságnak

C, ha szövegét és pecsétjét utólag megmásították

Az oklevél akkor volt érvénytelen


A, ha nem szabályszerűen, azaz hibásan

B, ha más jogainak sérelmével állították ki

C, ha az a jog amelynek tekintetében kiadták elenyészett

D, ha azt királyi rendelkezéssel vagy bírói határozattal érvénytelenítették.

Leggyakoribb oka a pecsét elvesztése volt.



Per befejezése: a per a bizonyítási eljárás lefolytatása után ítélettel, vagy peregyezséggel fejeződött be.

Ítélet: a végítélet a bíró társai megkérdezésével a megelőző bizonyítási ítélettel meghatározott eskü és bajvívás, ill. a felek által bemutatott oklevelek megvizsgálása után hozta meg. A bíró nem volt kötve a bírótársak állásfoglalásához. Az ítéletlevelek ált. a per lefolyását is rögzítették. Mindenkor az eljárt bíró pecsétje alatt került kiadásra.

Egyezség: ha a felek bírósághoz fordultak, csak bírói engedéllyel, és békebírság lerovása mellett fejezhették be perüket egyezséggel. Egyezségre a per bármely szakaszában, sőt az ítélet meghozatala és olykor a végrehajtás után is sor kerülhetett. A felek az egyezségről hiteleshely előtt tehettek bevallást, majd azt a bírónak is bejelentették. A bíró megerősítő levelet állított ki.

Perorvoslatok: 14.sz-ig nem léteztek.

Perletétel: eredetileg a per ítélet és egyezség nélküli megszüntetését jelentette. Akkor került rá sor, ha a felperes visszavonta keresetét. Őt, mert alaptalanul perelt, a pertárgy értékének kétszeresével büntették.14.sz-ban a kereset visszavonásával nem vesztette el peres igényét a felperes.

Ügyvédszó visszavonása: a fél ügyvédje perbeli nyilatkozatát magára nézve hátrányosnak állíotta arra hivatkozva, hogy az ügyvéd nem utasítás szerint járt el, ellenfelét új határnapra idézhette.

Tiltakozások: olyan jogvédelmi eszköz, amellyel vagyoni sérelem bekövetkezését lehetett elhárítani. Megszakítható voltaz elbirtoklás, és megakadályozható a királyi adományozás, ill a családi jószág elidegenítése. Perben is alkalmazhatóvá vált.

Visszaűzés, vagy elűzés: visszaűzés kezdetben a végrehajtás tilalmazásának sajátos módja volt. Önálló perorvoslatként nem volt más mint a végítélet végrehajtásának megakadályozása. 15.sz-ban rendes perorvoslat.

Fellebbezés: a városi jogokban rendelt meg. Az országos jogban eleinte csak akkor lehetett a királyhoz fordulni, ha az illetékes bíróság megtagadta az igazságszolgáltatást. Magához rendelte az eljárt bíróságot és orvosolta a sérelmet. A 14.sz –ban az igszolg. Megtagadásán kívül a fél király parancs kieszközlésével a megyei tvszékről ügye áttételét kérhette, ha a bíró személyét gyanúsnak tartotta. A 15.sz –tól a vesztes fél kérelmére már parancs nélkül küldték meg a per iratait a kúriába.

Perújítás: az itélettel lezárt per új elbírálása volt. Csak a pervesztes felet illette meg a király kegyelméből.

Végrehajtás: 1 éven belül. Ha a pernyertes fél elmulasztotta, ismételten meg kellett idéztetnie ellenfelét. Mulasztását igazolnia kellett. Hatalmaskodási ítélet különös szabályai:

1, a marasztaltat a bíróság 3 napig őrizet alatt tartotta. Ezalatt a marasztalt kiegyezhetett ellenfelével. Ha az egyezség létrejött szabadult a fővesztés alól a vérdíjjal és a váltság 1/10-ed részével a bírónak is tartozott.

2, Ha a felek nem jutottak egyezségre- fővesztés. Ha azért nem jött létre, mert nem volt a pervesztesnek vagyona- szolgaként házánál tarthatta a pernyertes.

3, ha nem jött létre egyezség, de fővesztést sem lehetett végrehajtani, jószágvesztés került végrehajtásra. Ha vki a marasztaltnak megkegyelmezett a bírót semmi nem illette a vagyonból.
26, A polgári peres eljárás a késő rendi korszakban
1500 as évekre rögzült perjogi elvek 1848-ig nem változtak. A polgári per szóbeli vagy írásbeli lehetett. Szóbeli –egyszerű- csak szolgabírói ítélőszéken, úriszéken, vásári, községi bíróságokon volt helye. A nemes szolgabírói széken is ragaszkodhatott az írásbeli eljáráshoz, szóbeli perben kizárólag a jobbágyok polgári ügyei kerültek elbírálásra. A polgári peres eljárás ált. alaptípusa az írásbeli per.

Előkészületi perszak: a megintéssel is kezdetét vehette. Maga az eljárás idézéssel, ill keresettel indult. Az előkészületi szak a per felvételével zárult.

Megintés: a leendő alperesnek a leendő felperes részéről történő felszólítása arra, hogy hagyjon fel a sérelmezett magatartás tanúsításával teljesítse kötelezettségét. Feltételes idézés is lehetett-pl zálogvisszaadásnál kötelező volt.

Perindítás: a per perbehívó paranccsal vagy keresetlevéllel indult. Parancsot a király kancellártól vagy nagybírótól lehetett kérni. Az eljárás a felperes saját írásbeli előterjeszétsével történő megindítása a 16.sz-ban alakult ki. A keresetlevélben meg kellett jelölni a feleket, a bírói fórumot, a követelést és a jogalapot. A bíróság a pert jegyzékbe vette, majd megidézte az alperest.

Perfelvétel: a bíróságot képviselő bíró előtt a felekkel való érintkezésre szolgáló helyiségben a pertárban történt. A perfelvételt a felperes ügyvédje kérte megbízólevele bemutatásával, idézőlevél perjegyzőkönyvhöz való csatolásával. Majd az ellenfél szólítását kérte. Mulasztás igazolása esetén az alperes kompareálhatott.

Exeptios szakasz: a perhalasztó kifogásokat egyenként kellett előadni. 1729-től korlátozták. Arra szorították az alperest, hogy összes kifogásait három alkalommal merítse ki.

Allegatios szakasz: Alperes a felperes keresetét tagadó vagy beismerő válasz mellett, módosított feleletet is adhatott. Tipikus esete az volt, amikor az alperes érdemi kifogásra hivatkozott. A litis contestatiohoz fűződő jogkövetkezmények 1729-től egy újabbal bővültek, ugyanis a felperes alperes perbebocsátkozása után a hatalmaskodási ügyeket kivéve már nem tehette le a pert.



Okirat: közhiteles okleveleknek volt bizonyító ereje. 18-sz-ban közhitelű okirat volt a végrendelet is. Egyéb magánokiratok olyan erővel bírtak mint a bíróságon kívűl felvett tanúvallomások, ha abban a fél kötelezettségét ismrte el. Ha üzleti könyvébe vette fel a kerskedő teljes bizonyító erővel bírt.

Tanúbizonyítás: csupán a perdöntő eskü odaítélésének, ill. letétele feltételének alapja volt. 18. Sz ra általánossá vált, két kifogástalan tanú egybehangzóan tett vallomása alapozza meg a bíró itéletét.

Megelőző tanúvallatás: a leendő fél kérelmére a bíró rendelte el kiküldő levélben utasítván a birósegédeket. Ha a kihallgatandó nemes volt- kényszerítő parancsot kellett a kancelláriától kieszközölni. A tanuk kérdésekre vallottak, önmagában nem volt bizonyíték, kivéve ha a tanú időközben elhalt.

Hiteles, ill meghitelesített tanúvallatás: csak perbíróság ill. megkeresett bíróság előtt lehetett tenni. A perbíróság akkor keresett meg más bíróságot, ha a kihallgatandó tanú lakhelye joghatóságán kívül esett. Ha volt előzetes tanúvallatás, a bíróság előtt rendszerint csak az arról felvett bizonyságlevelet olvasták fel a tanúk előtt, és ezt esküjükkel erősítették meg.

Szemle: nem más mint a tárgyi bizonyítékok a perbíró vagy a bíróság kiküldöttje által történő észlelése. Szemlére hosszú ideig csak a köztudományvétel kapcsán került sor.

Eskü: a tanúbizonyítás általánossá válásával egyre inkább másodlagos bizonyítási eszközzé vált, majd a 18.sz-tól már csak akkor volt alapítható a bírói ítélet, ha más bizonyítási eszköz nem állt rendelkezésre, den nem pusztán önmagában, hanem egy tanú vallomása vagyis félbizonyíték mellett.

Befejezési perszak: akkor lépett a per befejezési szakba, amikor a felek ügyüket végítéletre bocsátották, ill ha az allegatiokat kimerítették.

Végrehajtás: 18-sz-tól hiteleshelyek szerepét bíróságok vették át, végrehajtást bírói személyek foganatosították.



Perorvoslat: fellebbezés. Itélethozatal után a perbíróság előtt jelenthette be, ill. írásbeli per esetén maga jegyezte az ítélet alá. Ha királyi táblától hétszemélyes táblára, alispántól megyei tvszékre került a fellebbezés- alispán tette át. A fellebbezési bíróság a fél által benyújtott periratok alapján hozott határozatot, helybenhagyta, vagy megváltoztatta. Az ellenállás: valamely tv-ben meghatározott perjogi hibára hivatkozva igénybe vett perorvoslat, mellyel a fél a végrehajtást megakadályozhatta. Indokolatlan igénybevétele jogkövetkezényekkel járt.
27, A büntető eljárás a késő rendi korszakban
16.sz-tól már hivatalból indult. A bizonyítékokat az eljárt bíróság gyűjtötte össze. Tárgyalása röviden szóban, vagy írásban, ünnepélyesen történt. Rendkívüli formái pl kézrekerített gonosztevőket szóbeli eljárásban ítélte halára. A rendes per 2 fő szakaszra oszlott: előkészületi vagy nyomozó-vizsgálati és bíróság előtti eljárásra. Esetleg vádalá helyezési eljárás is iktatódhatott –nemesek írásbeli perében.

Előkészületi eljárás: ama tények feltárására irányult, hogy van-e helye hivatalból foganatosítandó eljárás megindításának, ill. büntetőper lefolytatásának.

Eljárás megindulása: vmely bűncselekmény elkövetésének a hatóság tudomására jutásával indult meg. A hatóság feljelentés, hír, bűncselekmény elkövetésére utaló tények észlelése stb alapján szerzett tudomást a bűncselekményről. A nyomozás célja a latrok, közbűncselekményt elkövetők felkutatása volt. A gyanúsítottat a vizsgálók azonnal letartóztatták, de nemest csak ha hűtlenséggel volt gyanúsítható.

Nyomozás és vizsgálat: nem különült el. A terhelt felkutatására és elítélésére alapul szolgáló bizonyítékok összegyüjtésére irányult.

A, Vizsgálati tanúvallatás: tanúzásra mindenki köteles volt, de nemest csak kényszerítő paranccsal lehetett arra szorítani. Jegyzőkönyv készült.

B, a gyanúsított vizsgálati –jóindulatú kényszer nélküli kihallgatása: a nemes nem volt kényszeríthető, vizsgálati kihallgatása is csak beleegyezésével történhetett. Önkéntes nyilatkozatot adott. A nem nemest letartóztatásával egyidejűleg vallatták. A terheltet vallomásakor nem lehetett megesketni. A kihallgatáson tanú, ügyvéd nem vehetett részt. Tiltva volt jóindulatú vallatáskor a fizikai kényszer, de ez ellenőrzés nélkül folyt..

C, szembesítés: az eljárás előkészületi szakaszában, ha vallomásuk ellentmondó volt, gyakorta sor került a tanúk egymással történő szembesítésére.

D, szemle: nyomot hagyó bűncselekmények esetén a hivatalos vizsgálat elengedhetetlen részét képezte a helyszini szemle. A vizsgálat befejezése után a hivatalos személy összefoglaló esetleírást készített, és az ügyésznek megküldte.

Kényszerintézkedések, befogás, tömlöcöztetés: a gyanúsított szökésének megakadályozása végett alkalmazott kényszerintézkedés. A vizsgált eredményhez képest kerülhetett sor rá. Nemes csak szándékos emberölés, gyújtogatás, lopás, rablás, utonállás, erőszakos közösülés esetén volt letartoztattható. Kisebb súlyú bűncselekmények esetén, a nem nemest ha rokonai kezességet vállaltak ált szabadon bocsátották a vizsgálati fogságból. Kezeslevél adásával történt, olykor óvadékkal. Ha ismeretlen helyre távozott – levelesítés-körözést adtak ki.

Alperes által kért tanúvallatás: nem volt a hivatalos nyomozás része. A terhelt alperes a vizsgálati szakaszában saját tanúi kihallgatását is kérhette. Az alperes által kért tanúvallomáson azok voltak kihallgathatók, akiket a terhelt alperes megjelölt.
1   2   3   4   5   6   7


База данных защищена авторским правом ©shkola.of.by 2016
звярнуцца да адміністрацыі

    Галоўная старонка