Törvények




старонка1/7
Дата канвертавання24.04.2016
Памер215.02 Kb.
  1   2   3   4   5   6   7
19, Perjog forrásai

Törvények


A ptarimoniális időszakból – Szt.László 3-ik törvénye tartalmazott lényeges rendelkezéseket a tolvajok kipuhatolásáról, a lefolytatandó eljárásról, bírákról, a pert halogatókról, pecsétküldésről, a nádor kötelezettségéről, nádor bíráskodási jogáról, 2- ik törvénye a tolvajok elfogásáról, tolvajság vádja alóli tisztázásról, lopott dolgok kinyomozásáról, bírói ítéletről. Kálmán 1 dekrétuma –több a bíráskodásra vonatkozó szabályt rögzített, perbe idézésről, egyháziak, világiak, különféle tisztviselők egymás közti pereiről. 13 sz.-i dekrétumok nádor, ispánok joghatóságát kijelölő, nemesek szabadságát érintő rendelkezéseket tartalmaztak. 1222, 1231,1267,1290 Majd I Károly 1320 körül kiadott dekrétumában először a végrehajtást reformálta meg, 1324-ben az eskütétel új rendjét határozta meg. Jelentős reformokat hajtott végre Zsigmond is, aki 1435.-ben rendelkezett az ország rendes bíráinak esküjéről, a szolgabírók választásáról, hatalmaskodási ügyekben követendő eljrásról. 1439-ben Albert új szabályokat állapított meg a nemesek letartóztatására, a hatalmaskodási ügyekre, peregyezségre, a perbe hívásra, ill. oklevél bemutatására. Mátyás szabályozta legátfogóbban 1486-ban a nádori közgyülések, kikiáltott gyülések megszüntetése, három vásáron való kikiáltás, bajvívás eltörlése mellett állandósította a nyolcados, ill. megreformálta a vármegyei tvszékek működését szabályozta a perhalasztás, köztudományvétel, perbeli eskü, szemle, letartóztatás, fellebbezés rendjét, bírói levelekért fizetendő díjakat, bírók esküjének formáját. 1723 ig.szolgáltatási reform, rögzült a mo-i felsőbíróságok szervezete, számos eljárási szabály, tvkezési szünetek, a megjelenésre, szóváltásokra, jogorvoslatokra, végrehajtásra, ügyvédvallásra vonatkozóan. 1729. Dekrétum kiegészítette az ügyvédi meghatalmazás, tanúskodási képességről, eskü felajánlásáról, fellebbezésről szól. A 18.sz-tól a büntetőjog megreformálása az eljárásjog megreformálását is érintette.

Privilégiumok: a király, városoknak olykor kiváltságlevélben biztosította a bíró-és esküdtválasztás jogát és mentességet más bírók joghatósága alól. A király kiváltságlevélben adott jogot a földesúrnak (mezővárosnak-bírásk.-i kiváltság) hogy területén vérhatalmat gyakoroljon.

Pátensek- a Novus Ordo Judiciarius


Legejelentősebb II. József 1785-ben kiadott rendelete, mely az egész magyar ig.szolg. szervezetét átalakította, és új eljárási szabályokat vezetett be. A Novus Ordo Judiciarius vagy Justitia Josephina- az igszolg. Új rendje. További rendeletek megszüntették a nemsei bíróságokat, új állami bíróságokat állítóttak fel, melyek a 7személyes tábla felügyelete alatt működtek. Felszámolta a tárnoki és a személynőki székeket, megszüntete a szentszékek világi, az úriszékek, városi tvszékek büntető ügyek iránti joghatóságát. Jobbágy is fellebbezhetett bünetőügyben. 1790-ben néhány elemtől eltekintve visszavonta ig.reformintézkedéseit.

Statutumok: önálló joghatósággal rendelkező közösségek tömegével alkottak szervezeti, és működési, ill. eljárási szabályokat. A 16. Sz-tól ezek váltak a bíráskodást érintő elsődleges írott jogforrásokká.

Szokásjog: rendi korszakban a peres eljárás jellemzője, melyet a bíráskodási gyakorlat fejlesztett ki.

Hármaskönyv: peres eljárás elemeit legátfogóbban a Hármaskönyv összegezte. Webőczy definiálta a bíró, bíráskodás, bírói joghatóság fogalmát, ill a rendes perfolyam elemeit, legfontosabb bizonyítási eszközöket, perbehívás tanúvallomás eskü, ítélet perorvoslat szabályait.

Dierecto Methodica: a Hármaskönyv mellett a szokásjogot összefoglaló legjelentősebb munka. Kithonich János nevéhez fűződik. 12 fejezetből áll, a Hármaskönyv rendelkezéseit követve, anyagi jogi intézményeket kapcsol hozzá, eljárásjog elemeit magyarázza, és a perfolyamról érkezik.

Praxis Criminalis- nagy hatással volt a büntetőeljárásra is. Nagy alapossággal foglalkozott a kínvallatással, és a tortúra alkalmazásával.
20, A királyi kúria bíróságai és a nádor bírói működése
Az álllandó szervezettel rendelkező kp-i bíróságok a királyi udvar, a királyi kúria bíróságaiból alakultak ki.

A királyi kúria bíróságainak kialakulása


A középkori felfogás szerint a keresztény király az igazság és a béke fenntartója, a jogszolgáltatás forrása, országának teljhatalmú bírája. A 11.sz-ban a király mellett és nevében már állandó megbízott járt el. A királyi jelenlét bírója a királyi pecsét őrzője az udvar gazd-i-pénzügyi és katonai vezetését ellátó nádor volt. II. István mentesíttette a nádort udvari fa-ainak ellátása alól, innentől a kúrián kivüli (vidéki) bíráskodás fejévé vált. A királyi jelenlét új bírója az udvarispán lett, aki 1214-ben a tárnokmesternek adta át a gazdasági teendők ellátását. A királyi jelenléti bírót országbírónak kezdték nevezni, aki az Aranybulla rendelkezése szerint a királyi kúriában mindenki perében ítélhetett, és a pert kúrián kívűl is befejezhette. 1260-tól már nem is elnökölt személyesen, helyette az alországbíró látta el ezen teendőt. 1269-ben bírói fórum, amelyen a király továbbra is személyesen járt el, különös jelenlét bíróságának kezdték jelölni. Különös megbízásból a király helyett más is bíráskodhatott. 14.sz-tól már rendszerint a főkancellár elnökölt. A kancellár a kormányzati ügyeket intézte, a királyi különös jelenléti bíróságon ált. helyettese ítélt. A különös jelenlét bírósága is a királyi kúria egyik rendes bíróságává alakult, a király személyes bíróságát személyes jelenlét névvel jelölték. Hatalmaskodási ügyekben Zsigmond úgy rendelkezett, hogy a végleges ítélet a király jelenlétére tartozik, itt is szükséges lett a helyettesítés megszervezése. Eleinte országbíró és a főkancellár együtt, 1453-tól a titkoskancellár kapott megbízást. A titkoskancellár személyes jelenléti bírói működése által a különös jelenléti bíróság egyre inkább jelentőségét veszítette, a királyi különös jelenléti fórum a személyes jelenléti bíróságba olvadt. A 15.sz-ban már a személynök is a nádor és országbíró mellett az ország rendes bírája. Bíráskodása csupán az örökös ispánok ügyerie a nagyobb hatalmaskodás 5 esetére, és a becsületbíróság elé tartozó ügyekre terjedt ki.

A kúria bírósági szervezete, a király itélőtábla 1526-ig


A királyok, ill. a kúria más bírói a 14.sz-ig a királyi tanácsban ítélkeztek. 1342-től a nádor ismét kúriában bíráskodott, a nyolcados tvszakok meghosszabbodtak, szükségessé vált, hogy kellő számban legyenek jelen főurak, nemesek, főpapok az udvarban. A 15.sz-tól a kúriai bíróságokon többnyire nemes bírótársakkal folyt az ítélkezés. Mátyás reformjai hatására a kúriai bíróságokon az Ogy által választott bárók és prelátusok legalább fele számban kötelesek megjelenni, a kúria lassan állandó szervezetet nyert, ami lehetővé tette a folyamatos bíráskodást is. A nyolcadok valamely jeles ünnep 8-ik napját jelentették kezdetben. 1498-tól nagy oktáva mellett két kisebb oktáva hirdetésére is sor került. A nagyobb oktávák 40, a kisebbek 20 napig tartottak. A királyi kúria bíróságai 1470-tól királyi tábla a 16.sz-ra egy állandó bírói fórum képét mutatta. A kriályi táblán köteles volt megjelenni az ország három rendes nagybírája, azok helyettesei és ítélőmesterei (4volt a személynöknek 2) A nagyobb oktávákon az ogy által választott ülnökök teljes számban jelentek meg, akik fizetést kaptak működésük 3 évre szólt. A királyi tábla hatáskörébe tartoztak mindazok a perek, amelyek meghaladták a megyék bíráskodási hatáskörét, a megyétől fellebbezett, a vajdai, báni és külön bíróságtól fellebbezett perek.

A nádor rendkívüli hatáskörébe tartoztak:

1, azok a perek, amleyeket az általa tartott bírói közgyűlésről tett át a kúriába

2, azok perei akik a nádort választották bírájukul,

3, amelyben a király volt az egyik peres fél

4, kiváltságos népek perei, akiknek a nádor volt a főbírájuk pl jászkunok
  1   2   3   4   5   6   7


База данных защищена авторским правом ©shkola.of.by 2016
звярнуцца да адміністрацыі

    Галоўная старонка