Kedves Hallgatóim!




старонка1/4
Дата канвертавання27.04.2016
Памер147.77 Kb.
  1   2   3   4
Kedves Hallgatóim!
Mint említettem, említettük, ezek az összeállítások vázlatok, még akkor is, ha sok esetben igyekeztem címszavak helyett egész mondatokban fogalmazni. Ilyenként fogadják!


Az emlősök főbb formái, csoportjai

Általános (rendszertani jellegű) áttekintés


Az emlősöknek számos rendje és ezen belül sok családja létezik; ezek szisztematikus bemutatása az állatrendszertan c. tárgy feladata. Az alábbiakban csak azon rendekről és képviselőikről írunk, amelyek nagyon jellemző alak, ill. szervezeti változásokkal alkalmazkodtak környezetükhöz, avagy igen közismertek. Az alábbi összeállításban ezek listáját tekintjük át:
Az emllősök rendszerének előzetes áttekintése
Mammalia osztály

Prototheria alosztály



Kloakások (Monotremata) rendje

Theria alosztály




Erszényesek (Marsupialia)öregrendje



Méhlepényesek (Placentalia) öregrendje
Vendégízületesek rendje
Rovarevők rendje

Denevérek rendje

Főemlősök rendje

Félmajmok alrendje

Igazi majmok alrendje

Ragadozók rendje

Úszólábúak rendje

Cetek rendje

Ormányosok rendje

Páratlanujjú patások rendje

Párosujjú patások rendje

Disznúalakúak alrendje

Kérődzők alrendje

Tobzoskaalakúak rendje

Rágcsálók rendje

Nyúlalakúak rendje

Az emlősök származása, összevetésük

az egykor élt és mai hüllőkkel; az ősi emlősök sajátosságai

Emlősök a tengerek többszáz méteres mélységétől a 6000 méteres magasságokig megtalálhatóak. Az Antarktisz kivételével minden földrészen élnek. Méreteik igen szélsőségesek: 1.5 gr. dongódenevértől az 160000 kg-os azaz 160 tonnás óriásbálnáig.

Az emlősök az emlősszerűekből (Synapsida) származnak, ezen belül is az emlősszerű hüllők (Therapsida) képviselőiből. A mai emlősök (kb. 5000 faj) világosan elkülönülnek a többi gerinces osztály képviselőjétől; ugyanez a fossilis fajokra, ill. az emlőssé válás köztes alakjaira korlátosan igaz.
Megjelenésük kb. 200 millió évvel ezelöttre (mezozoikum) tehető de igazi elterjedésük és formagazdagságuk csak a harmad-, ill. a negyedkorban teljesedett ki.
Tekintsük át röviden az idézett földtörténeti korokat! A lap alja felé eső korok korábbiak, mint a lap teteje felé esők.
holocén

Negyedkor, - 1.8 millió év Pleisztocén

Pliocén


Miocén

Oligocén


Eocén, Az emlősök kibontakozása

Harmadkor, - 65 millió év Paleocén A majmok/emberek közös ősei

Kréta


Júra

Mezozoikum, - 225 millió év Triász

Az igen sokféle hüllő között az első emlősök szó szerint ezek árnyékában éltek, méghozzá nem is rövid ideig; mintegy 165 millió évig és elsősorban éjszaka, lévén a hüllők ekkor nemigen mozogtak, kivéve az igen nagy testűeket, amelyek testtömeg/testfelület aránya miatt nem hültek le olyan gyorsan, mint a többiek. A szelvényesek és a rovarok éjszaka is tudnak mozogni, így bőséges táplálékforrás állott rendelkezésre. Az emlősök kistestűek, állandó testhőmérsékletük nagy előny volt az éjszakai mozgásban; igaz, hogy „sokba is kerül”. A hypothalamus hőszabályozó tevékenysége csak akkor lehetett hatásos, ha ehhez két elkülönült vérkör, regulált vérnyomás, szabályozott anyagcsere stb. járul. Ennek ára a relative magas táplálékigény lett. Táplálékszerzésüket szolgálta kiváló hallásuk és szaglásuk, tapintásuk. A szőrzet kialakulása segített a stabil temparatúrát megőrizni. Ugyanebben szerepelt a bőrben lerakódott zsírszövet is. Ez nem jött létre egyszerre, hiszen ma már tudjuk, hogy bizonyos hüllők is megpróbálkoztak állandó testhőmérséklet biztosításával és nem is eredménytelenül! Ugyancsak nagy előnyt jelentett a jó szaglóképesség, amely a rossz látási viszonyok mellett biztosította a tájékozódást, a sinus-szőrök kialakulása stb. Próbáljunk csak tájékozódni egy szobában, ahol leoltották a villanyt, vagy sötét van! Fülelni fogunk minden neszre, óvatosan lépünk, szinte lábunkkal, kezünkkel „kitapogatjuk” magunk elött az utat stb. Ezt tették az ősi, éjszakai emlősök is annak idején. A bőrmirigyek, illatmirigyek jelenlétére a nagyméretű szaglóagyi részekből koponyafossiliák alapján, következtethetünk. Ugyancsak fontos előnyt jelentett az utódok méhen belüli biztonságos fejlődése; az elevenszülés, a kicsinyek anyatejjel való táplálása és az ivadékgondozás, a fiatalok tanítása, a tapasztalatok átadása stb., ehhez viszont sokáig érő idegrendszer, plasztikus agyszerkezet és működés kellett). Bizonyos állatok, elsősorban főemlősök esetében, akárcsak az emeberek esetében a tárolható pl. nyomtatott információterjesztés elött nagy becsben voltak az öregek, akik sokmindenre emlékeztek, ami hasznos volt a családnak, nemzetségnek. Hasonló viselkedést látunk a majmokban, főleg az emberszabásúakban.

A hüllők körében ritkán előforduló elevenszülés nem olyan hatékony, mint az emklősembryók intrauterin kifejlődése.
Az ősi emlősök patkánynagyságú, cickányszerű fürge állatok voltak, amelyek valamilyen máig ismeretlen kataklizma miatt egy megcsappant állatsűrűségben kezdték meg radiációjukat, kibontakozásukat. A ma élő állatok közül a mókuscickányok (Tupaia) lehettek olyanok, mint a régi ősemlősök. Lehet, hogy ez a kataklizma egy meteor becsapódása lehetett, a következményes füsttel porfelhőkkel és a napsugárzás évekig tartó intenzitáscsökkenésével, a növényvilág feltehető átalakulásával.

A harmadkortól a sokszor túlspecializált hüllőkonkurrencia kihaltával felgyorsul az emlősök kibontakozása és a hidegebb részeket is meghódítják. Nem specializálódtak még nagymértékben. Az emlősök igazi hajnala az eocén lett. A gyors elszaporodást segíti a jó és biztos szaporodóképesség is. A rovarok ebben a korban jelentős mértékben elszaporodtak, ez kapóra jött a rovarevők kifejlődésének. A röpképes rovarok fogyasztására alakultak ki a repülő emlősök, a denevérek, melyek kezdetben valószínűleg csak a faágak között tudtak ugrálni, repkedni.

A harmadkorban a virágos növények is elszaporodnak, termések keletkeznek, ezek ehetők, táplálóak. Megragadásukhoz fogó végtagok evolválódnak; megindul a kéz kialakulása, a kézhasználat. Közben folyik a kontinensek távolodása, kialakulnak az egyenletesen meleg klímával ellentétben a ma is ismeretes zonalitások. Bizonyos helyeken szembetűnő a fűfélék nagy térhódítása. Ezek a növények ellenállók, növekedési zónájuk a föld felszíne alatt van. Az őket fogyasztó állatoknak sok táplálékot kínálnak. Kialakul a legelés, de ennek a tápláléknak a tápanyagtartalma kevés; sokat kell fogyasztani belőlük és speciális fogazat kell.

A füves pusztaságok létrejöttekor már voltak nyúlnagyságú, leveleket evő állatok. A szárazulással együtt a lombos fák száma megcsappant, a füves puszták maradtak ami nagy előnyt jelentett a legelő fajoknak. Kialakulnak az őket fogyasztó ragadozók.

Az emlőssé válás egyes bélyegei az eltérő hüllőcsoportokban más-más úton alakulhattak ki, ezért nem lehet feltétlenül egységes bélyegegyüttesként kezelni az egy csontból álló állkapcsot, annak felfüggesztési módját, ill. a hallócsontocskák sajátosságait. Ugyancsak eltérő utakon is kifejlődhetett az állandó testhőmérséklet, az elevenszülés, az ivadékgondozás stb. Ilyen alapon az emlősök polyphykleticusak.

Mások szerint viszont a Therapsida - Cynodontia alrendjéből monophyleticusan származtatják őket. A legértékesebb fossiliák a koponya csontjai és a fogak

A mai hüllők és a mai primitív emlősök közötti differenciák viszonylag markánsak:

Hüllők Emlősök, pl. opossum

Állandó, bár lasuló növekedés Kifejlett korra, állandó méret

A kültakaró pikkelyes A kültakaró szőrös

Mirigyekben szegény bőr Mirigyekben gazdag bőr

Bőraljában zsírréteg alig Bőraljában szigetelő zsírréteg

Kisebb agykoponya és agy Nagyobb agykoponya és agy

Több elemből álló állkapocs Egységes állkapocs (dentale)

Ált. homodont fogazat Ált. heterodont fogazat

Egyszerű linearis hallócsontocskák Emelőelven működő hallócsontok

Folyamatos fogváltás Ált. egy fogváltás

Primaer szájpad Secundaer szájpad

Alig mozduló „ajkak” állkapcsi lyuk, mozg. ajkak

Viszonylag rövid ilium Hosszú, előrenyúló ilium.

Változó testhőm. Állandó testhőmársáklet

Változó anyagcsere és vérnyomás Állandó anyagcsere és tensio

Szaporodás tojással Elevenszülés, tejjel való táplálás

Viszonylag primitív, kis belső felületü tüdő Nagy felületű tüdő/anyagcsere

Vérkör separatiók nem teljesek Két külön vérkör

Hypothalamusban pontatlan hőregulációs közp. Pontosan reguláló hőközpont

Az emlősök osztályát a Prototheria és a Theria alosztályokra bontjuk. Az előbbibe gyakorlatilag a kloakások sorolandók, az utóbbiba a többiek, de ezen belül is van két nagy csoport, az erszényesek (Marsupialia) és a méhlepényesek (Placentalia) öregrendje.

Az alábbiakban nem tárgyaljuk az egész rendszert, ez a taxonomiai előadások feladata. Csak azokat a csoportokat és fajokat tekintjük át, amelyek környezeti adaptációjuk során markánsan jellemző sajátosságokra tettek szert, ill. azokat, amelyek kiemelkedően fontosak a csoport evolutiojának szempontjából. A válogatás tehát eklektikus szempontok szerint történt.


A Prototheria alosztály

A csoportban keverednek a hüllő, ill. az emlős bélyegek; ez a Prototheria névadás indoka.

Hüllő-, illé. madárbélyegek:

Tojásrakás

Változó testhőmérséklet, pontatlan hőreguláció és anyagcsere

Csőr jelenléte és fogatlanság

Emlősbélyegek:

Szőros testfelület




A kloakások (Monotremata) rendje
Az álatcsoport névadó jellegzetessége a cloaca megléte. A cloaca a gerincesek eredendő utóbéli szakasza, amely itt még nem tagolódik rectumra és húgy-ivari részre (sunus urogenitalis). A cloaca környéki mirigyek, bűzmirigyek stb. vannak, mint a hüllőkben és madarakban. Leírásukkor is gyanították, hogy tojásokkal szaporodnak, de ezt csak 1884-től tudjuk amikor Haeckel bizonyította is. Tojásfoguk van, amely a hordozó csontocskával együtt később eltűnik.. Vázukban (mellső függesztőövükben) önálló csont a coracoideum és az epicoracoideum; ez madár jellegzetesség.

  1   2   3   4


База данных защищена авторским правом ©shkola.of.by 2016
звярнуцца да адміністрацыі

    Галоўная старонка